Az éghajlatváltozás és hatásaihoz való alkalmazkodás: A felnövekvő generációk előtt álló egyik legnagyobb kihívás

Az előadás sorozatot Molnár András a PTE KTK doktorandusza és egyben a Magyar Vöröskereszt katasztrófa-készenléti referense kezdte meg előadásával, aki többek között az éghajlatváltozás társadalmi hatásaival foglalkozik a munkahelyén és kutatása során. Az előadásának a célja, hogy felhívja figyelmüket az oktatási intézményeknek az alkalmazkodás nevelési-oktatási kérdéseinek fontosságára.

Mindenképpen szükséges beszélni az éghajlatváltozásról, annak hatásairól és az ehhez kapcsolódó oktatási, nevelési kérdésekről, mivel közös ügyünk a felnövekvő generációk tudásának, képességeinek, így ellenállóképességének, rezilienciájának fejlesztése. Ahhoz azonban, hogy hatékonyan lépjünk fel együtt, három lényeges kérdést szükséges megértenünk és kell megválaszolnunk: Mi történik, mi ez az egész? Hogyan hat ránk, egyénekre, háztartásokra, közösségekre? Mit tudunk tenni, hogy megküzdjünk a változásokkal?

Magyarország igen szerencsés helyzetben van az éghajlatváltozás jelenségének ismertségével, megértésével kapcsolatban: az MTA RKK témában készült kutatása szerint 92% hallott már a jelenségről és rendelkezik több-kevesebb ismerettel. A hazai tudományos és szakmapolitikai közegben sincs vita arról, amiben globális egyetértés van: az éghajlatváltozás jelensége valós, amely a jövőben folytatódik, a változások üteme pedig riasztó mértéket ölt.

Ezekben a kérdésekben irányt mutatnak a nemzeti szakmapolitikai stratégiák, a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia, a Nemzeti Környezetvédelmi Program, valamint talán a legfontosabb, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia. Ezek a dokumentumok kiemelik a szemléletformálás és az oktatás fontosságát, középpontba a pedagógusok munkáját. Az oktatás mellett jelentős eleme mindezen dokumentumoknak a szektorok közötti együttműködés, ide értve a civil szervezetekkel, társadalmi csoportokkal való együttműködést is. Azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy az erős szakmapolitikai háttér ellenére kétségek merülhetnek fel azzal kapcsolatban, hogy társadalmunkba tényleg beépült-e: jövőbeli jól-létünk érdekében most kell cselekednünk.

Az üvegházhatás és az emberi tevékenység következtében az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának növekedésének kérdése része a közoktatásban alkalmazott tanmeneteknek, a különböző tantárgyak oktatása során pedig többször is megjelenik a kibocsájtások csökkentésének kérdése. A természetismeret, a földrajz, a biológia, a fizika és a kémia tantárgyakban egyaránt megjelenhetnek és megjelennek a kapcsolódó ismeretek, amelynek különösen nagy jelentősége van abban, hogy a jelenség ismertségét kialakítsuk a diákokban.

Az éghajlatváltozással kapcsolatos egyik legfontosabb kulcsüzenet tehát megjelenik a közoktatásban, ami fontos alapját képzi a továbbiaknak. A légkörfizikai és környezetvédelmi ismeretek mellett azonban létfontosságú, hogy az éghajlatváltozás hatásait és azok egyéni következményeit nagyobb mélységben tárgyaljuk. Lényeges, hogy a globális átlaghőmérséklet változása mellett komoly változások indultak meg a helyi éghajlatban, amelynek köszönhetően tapasztalhatjuk a rendkívüli időjárási helyzetek számának emelkedését, jellegüknek változását. Mindez pedagógiai szempontból is jelentőséggel bír. Az éghajlatváltozás ugyanis folytatódni fog, amelynek következményeivel diákjaink és gyermekeik fognak talán a legnagyobb mértékben szembenézni.

Mit jelent ez változás napjainkra és a jövőre nézve? Az elmúlt évtizedekben az időjárási eredetű katasztrófák száma a gyors urbanizációnak és a változó esőzési-mintázatoknak köszönhetően megduplázódott, amelyek közül kiemelkedik a kis- és közepes méretű események számának emelkedése. Ez tehát aláhúzza és kiemeli a helyi éghajlati tervezés jelentőségét. Az Országos Meteorológiai Szolgálat adatait vizsgálva egyértelmű trend rajzolódik ki az országos évi középhőmérséklet emelkedését tekintve. Mindez együtt jár a nyári napok számának emelkedésével, amelyhez kapcsolódóan a nyári hőségnapok száma is jelentős emelkedést mutat. Ugyanakkor csökkenést tapasztalhatunk a téli napok számában. A megfigyelt változásokból bár következtethetünk a jövőre, de erre inkább alkalmasak az ún. éghajlati modellek, amelyek különböző forgatókönyvek alapján próbálják megbecsülni a várható hatásokat. Összességében elmondható, hogy a megfigyelt változások a jövőben tovább folytatódnak és fokozódnak.

Kiemelendő a hőséghullámok gyakoriságának és tartósságának növekedése. A Nemzeti Környezetegészségügyi Inztézet adatai szerint 1666 fő halálozása köthető a 2012-ben tapasztalt, közel két hét hosszúságú hőséghullámhoz. Elgondolkodtató tény, hogy hazánk katasztrófa-kockázatértékelése szempontjából a legnagyobb veszélynek az árvizeket tekintjük, holott az elmúlt évtizedekben árvízhez köthető haláleset nem történt. Láthatjuk azt is, hogy az erdő- és vadtüzek is egyre gyakrabban alakulnak ki, különösen fontos tehát az ezek megelőzéséhez kapcsolódó ismeretek átadása is. A gyakrabban előforduló nyári meleg pedig élelmiszer-tárolási és fogyasztási szokásainkra is hatással kell, hogy legyen, hogy elkerüljük az ételmérgezéses, szalmonellás esetek számának növekedését.

Vitathatatlan tény az is, hogy az egyre gyakoribbá váló intenzív esőzés hozzájárul az árvizek és villámárvizek számának emelkedéséhez, a földcsuszamlások kialakulásához, ivóvízbázisaink elszennyezését és terményeink pusztulását okozhatja. Fontos, hogy az önkormányzati és kormányzati infrastrukturális fejlesztések mellett a személyes biztonságunkhoz köthető ismereteket is fokozott mértékben adjuk át tanulóinknak és társainknak.

Olyan alapvető cselekedetek, mint az árokpartok és árkok tisztántartása, a csatornafedelek átfolyásának biztosítása és avar-mentesítése megelőzhetik a vízkárok kialakulását. Fontos annak a felismerése is, hogy a bizonytalanság növekedésével a vízkárok olyan területeken is kialakulhatnak, ahol azokra korábban nem volt példa. Nap, mint nap láthatjuk a híradásokban, hogy újfajta veszélyekkel, újfajta katasztrófákkal kell szembe néznünk: ezt jelenti az időjárási bizonytalanság, amelynek növekedését világszerte láthatjuk.

Sajnos az egészség szempontjából nem csak az élelmiszerbiztonsági vonatkozásokról kell szót ejteni. Az éghajlatváltozás megváltoztatja az élőlények elterjedtségét is, így hatással van a rovarok (vektorok) által közvetített betegségek elterjedésére is. Hazai vonatkozásban talán elég csak a kullancsokat megemlíteni. Széleskörű elterjedésük gyakorlati hatással van a pedagógusok munkájára is, csak az erdei iskolák és a táboroztatás során felmerülő helyzetekre kell gondolni.

Ha egy rövid üzenete Molnár András előadásának az az, hogy változnunk kell. Fontos azonban, hogy ez a változás nem csak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, hanem egy fenntartható társadalom kialakítását célozza. Az Országgyűlés által egyhangúan elfogadott  Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia célja egy olyan társadalom kialakítása, amely a változásokhoz úgy alkalmazkodik, hogy közben megőrzi értékeit, identitását és biztonságos jól-létet biztosít tagjainak, legyen ez a változás gazdasági, társadalmi vagy természeti jellegű, úgy mint az éghajlatváltozás vagy egy globális gazdasági válság. Ehhez, a fenntartható és reziliens társadalomhoz kell mindannyiunknak hozzájárulnia.

Változnunk kell, és ennek a változásnak az éghajlatváltozás csak egy indoka a sok közül. Hazánkban a szív- és érrendszeri megbetegedések számítanak a vezető haláloknak, amelyet a rosszindulatú daganatok követnek. A nem-fertőző betegségek közül kiemelkedik a diabétesz, amelynek az életmódhoz szorosan köthető kettes típusa egyre gyakoribb és egyre fiatalabb korban fordul elő. Az egészség meghatározó eleme ellenálló-képességünknek, amelyet az extrém időjárási események, a hőhullámok és egyéb katasztrófák tesznek talán a leginkább próbára.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás tekintetében tehát életmódváltást, az egészséges életmód kialakítását és folytatását tekinthetjük az egyik legfontosabb nevelési-oktatási feladatnak, az éghajlati alkalmazkodás kérdése így tehát túlmutat a hagyományos természettudományos tantárgyakon. Az okok, a változások megismerése, megértése szempontjából pedig jelentőséggel bírnak pl. a történelem és irodalom órákon tanultak, pl. a téli napok számának csökkenésének érzékeltetésekor (Jókai Mór - A kőszívű ember fiai: a regény elején, mikor a legidősebb fiú hazatér az Orosz Birodalomból van egy téli vihar jelenet, filmen is ábrázolva. Fekete István: Hajnal Badányban; Téli berek c. regényben is van téli hóvihar, amikor kint szorulnak a fiúk Matula bácsinál a berekben.)

Szintén fontos feladat az alkalmazkodáshoz szükséges gyakorlati ismeretek, információk átadása. Az elsősegélynyújtás, a katasztrófákkal kapcsolatos ismeretek valamint az egyéni felkészülés kérdései tipikusan a tanórán kívüli foglalkozások körét érintik.

Molnár András előadása mellett számos ismeretterjesztő anyagot és kiadványt osztott meg a Baranya Megyei Éghajlatváltozási Platformmal, melyeket a Vöröskereszt készített. Ezeket szakmai kiadványok között megtalálhatják meg (https://www.fenntarthatobaranya.hu/szakmai-kiadvanyok).